Sírversek
SÍRVESREK, IDÉZETEK,
-
Felejthetetlen emléketek szívünkben örökké él.
-
Amíg szívünk dobog, emléked bennünk élni fog.
-
Nyugodjatok békében.
-
Végtelenül szerettünk, soha el nem felejtünk.
-
Emléketek megőrizzük.
-
Drága emléke szívünkben él.
-
Bánatos szívünk fájdalomtól vérzik.
-
Csak az tudja mi az igazi fájdalom, kinek szerettét fedi e sírhalom.
-
Kinek gyermekét nem fedi sírhalom, nem tudja mi az igazi fájdalom.
-
Míg élek létezel nekem.
-
Csak az hal, meg akit elfelednek.
-
Más világ most ahol él, más a szó és más a fény
Tavasz, ősz, nyár és tél, nélküle fúj itt a szél.
-
Emlékük örökké élni fog.
-
Te messze vagy, de hangod befonja álmom, s szívemben nappal újra megtalálom.
-
Egyetlen titka volt jóságos lelkednek: mosoly, hit és tiszta szeretet.
-
Veled csodálatos és könnyű volt az élet.
-
Ha majd a mi szívünk is megszűnik dobogni, ide jövünk hozzád megpihenni.
-
Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él.
-
Szereteted szívemben örökké élni fog.
-
Szeretetünk kísérjen.
-
Szívemet hozzád emelem, és benned bízom Uram.
-
A szeretet őrzi az emléket.
-
Az Úr énnekem őrző pásztorom.
-
Nem haltál meg csak előre mentél
-
Távol vagyunk tőled gyönyörű virágunk, a Te két szép szemed álmunkban is látjuk.
Akkor is jólesik, ami árva kis szívünknek, mert mi igazán szeretünk Téged.
-
Jól csak a szívével lát az ember.
-
Némám állunk e sírhalom felett, zokogva áldjuk emléked.
-
Egy tragikus pillanat megölte szívedet, melyben nem volt más csak jóság és szeretet.
-
Mikor elfáradtam fájt nekem már minden, a jó Isten átölelt magához vett engem.
-
Sírva jöttünk e világra, sírás közt költöztünk el.
De ha jutottunk boldogságra, semmit sem vesztettünk el.
-
Szemünkben látjuk arcodat, fülünkben halljuk hangodat.
Bennünk így maradsz meg örökre, örökké szeretve.
-
Sorsunk elválás, hitünk találkozás.
-
Álmodj szépet gyermekem, álmod tovább az életed.
Szenvedésünk véget ér, ha majd itt álmodunk veled.
-
Ne csüggedj el, ha sújt fájdalom, Jézusnál van vigasz és oltalom.
-
Olyan csend van itt nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani.
-
Itt a földön nagy szeretetben éltetek
Megpihenni e csendes helyre tértetek.
-
Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
És el is jutott a nyugalmas ágyig.
-
Elcsitul a szív, mely értünk dobogott
Elpihen a kéz, mely értünk dobogott
Lelkünkben élni fogsz, míg szívünk dobog
De Te számunkra nem leszel halott
-
Nem volt nagy és kiváló
Csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
-
Mikor az erőm elhagyott
És a lelkem roskadozva vittem
Csendesen és váratlanul átkarolt az Isten.
-
Így múlnak el napjaim csendesen
Míg magadhoz nem ölelsz életem.
-
Én már pihenek
Utamnak végére értem.
-
Lelkünk, mint a sólyom, úgy ül a bölcsesség karján,
Hogy elrepítsen – mikor megszülettünk elereszt,
S mikor meghalunk, visszavár.
-
„Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni,
Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett,
Így búcsú nélkül szívetekben, Továbbélhetek „
-
S ha nevetek vagy ajkamon kel ének
Teszem, mivel egyetlen menedékem ez,
Hogy elrejtsem szavát a szenvedésnek.
-
Ha a puszik esőcseppek, egy tengert adok
Ha az ölelések falevelek, egy erdőt adok
És ha szeretet örök, akkor az
Örökké valóságot adom neked.
-
Alszom mélyen zúgó lomb alatt,
Ó, ne zavarjátok meg édes álmomat.
Boruljatok a síromra csendesen,
Legyetek nyugodtan, már nem fáj semmi sem.
-
Ha emlegettek köztetek leszek,
De fáj látnom könnyetek.
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,
Mert én már Istennél vagyok.
-
Születés, élet, halál,
Mind kimérettet nekem,
S hogy Te mellettem voltál,
Egy világ volt így velem.
-
„Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik,
a halál fájdalmát csak az élők érzik”
-
Elfáradtál az élet tengerén
Pihenj csendben a föld lágy ölén.
-
„Ha ránézünk sírodnak kövére
Szorgalmas munkádnak e sír lett a bére”
-
Béke poraikra
-
Istenünk kérünk, vedd helyettünk oltalmadba őt
Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt.
-
Küzdelem és szenvedés volt az életünk
Legyen nyugodt csendes pihenésünk.
-
Emléked szívünkben örökké élni fog.
-
„Elmentél életed legszebb korában
Itt hagytál bennünket bús árvaságban”
-
Küzdelem volt életünk
Fogadd be lelkünk
Ó mennyben Istenünk.
-
„Még most is hallom hangodat,
Érzem kezed, hogy most is simogat”
-
Az Úr énnekem őriző pásztorom
-
A jó szülőket feledni nem lehet
Míg élünk ide hív a szeretet.
-
Egy tragikus pillanat ölte meg szívedet
-
Amely nem ismert mást csak a szeretetet.
Tetted – rendkívüli – mert a hivatás a felelőssége
Az életösztönt is legyőzte!
-
Amíg éltek értünk küzdöttek
Amíg élünk nem felejtjük tettüket.
-
Megpihenni tértem, éltem alkonyán.
-
Örök nyugalmat adj nekem jó atyám…
-
Az nem hal meg kit eltemetnek
Csak az hal meg kit elfelednek
-
„Boldogok, akiknek szívük tiszta:
Mert ők az Istent meglátják…”
-
„Fehér galamb szállj a fiunk fejfájára
A fájó szívű szülők helyett,
Te vigyázz az ő álmára”
-
„Kis szívednek gyors lüktetése
Rövid kis életednek lett befejezése”
-
„Olyanok voltunk mi is, mint ti
Olyanok lesztek majd Ti is, mint Mi”
„…Por és Hamu…”
-
Mint vadra a vadász ki lesben áll,
Úgy rabolt el tőlem orvul a halál.
-
„Bánatunk végtelen, mert itt hagytál
Bennünket hirtelen.
-
Emléked szívünkben örökké élni fog
-
„Drága szép emléked örökké közöttünk él”
-
Nehéz – e kő, de nehezebb a bánat
Mely szívére borult az egész családnak.
-
„Pihenj csendesen”
-
Szívük nemes, kezük dolgos
Életük nehéz volt, álmuk legyen boldog.
-
Csak az hal meg, akit elfelednek
Örökké él kit nagyon szeretnek
„Kinek gyermekét nem fedi sírhalom,
Az nem tudja mi az igazi fájdalom”
-
Nem okozott nekünk csak egyszer bánatot
Elment fiatalon, fehéren
S fekete gyászt hagyott.
-
Miért szakított bimbót a halál
Mikor hervadt virágot is talál…
-
Bimbó voltál édes kis gyermekünk
Mikor a halál elrabolt tőlünk
Angyal lettél ez az egy vigaszunk
Imádkozzál értünk, korán letört virágunk.
-
„Fiatal életed elvették tőlünk
De a lelked velünk marad. Szeretteid”
-
Ó kegyetlen halál
-
Miért vittél bimbót
Mikor hervadt rózsát is találsz.
-
Miért vett bimbót a halál
Amikor hervadt rózsát is talál
Reményünk csillagát fedi – e sírhalom
Emlék keresztje rá szülői fájdalom.
-
„Korán szakított le az élet vihara
Mint rózsabimbót nyílása kezdetén!”
-
„Ifjan életed tavaszán szálltál sötét sírba
Szerető Szüleid bánatban itt hagyva”
-
Te voltál a szemünk fénye csillaga
Jézuskának kicsi kis angyala.
-
„Életed hajnalán letört a halál
Ejtsen könnyet érted, ki e sírnál megáll”
-
Oly hirtelen elrabolt a halál
Szívünkben örök fájdalmat hagytál.